None plus five...

Kissé eltűntem, mert úgy éreztem hogy pozitív gondolatokkal, motiváló beszédek sokaságával biztatni mindenkit, akkor amikor magamat se tudom eléggé motiválni reggelente és cseppet se érzem úgy hogy minden úgy menne ahogy akarom, nagyon képmutató dolog lenne. De a vizsgaidőszak első etapja véget ért, és eddig minden a terv szerint halad, úgyhogy örömmel osztom meg veletek azokat a tapasztalatokat amiket a hullámok között elveszve tapasztaltam. A legjobb lesz ha az elején kezdem. Sokáig azt hittem, hogy ha folyamatosan híresztelem hogyan kell megtartani a tanuláskedvet, és a koncentrációképességet, hogy időben el kell kezdeni mindent és akkor nincs a végén kiborulás, akkor az azt jelenti hogy erre én is képes leszek mindig minden körülmények között....nos ez nem egészen így történt. Be kell hogy valljam, az első demók sikere után nagyon leeresztettem, és igencsak későn kaptam észbe, így minden a legeslegvégére maradt és hirtelen minden rám zúdult, főként az anatómia. Az utolsó pillanatban próbáltam határaimat feszegetve (itt gondolok pl. az éjszakai 4.kávéra :) ), a lehető legtöbbet megtanulni, és a második demóra úgy estem be hogy arra az egyszerű kérdésre, miszerint fiú vagyok-e vagy lány nehézkes lett volna válaszolni, így az eredmény teljesen egyértelmű volt, sajnos.
 Ez viszont egy akkora pofont adott, hogy gyorsan összeszedtem magam és leültem átgondolni, hogy milyen jegyeket szeretnék elérni a vizsgákon, persze csak a realitás talaján maradva és hogy hogyan vegyem fel a vizsgákat, hogy az első vizsgára hogyan osszam be  felkészülést. Befizettem az éves tagsági díjat a könyvtárba és elkezdtem kidolgozni a tételeket első vizsgára, a sejtbiológiára. Igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni magamból, reggel időben kelni, és taktikát váltani. Háttérkép változtatás, motiváció az asztal minden szegletében, a jegyzetfüzetben, a könyvtárba titokban felvitt csokik, tanulós spotify lejátszási listák, inspiráló Szívek szállodája és csak egyetlen összetevő hiányzott, ez pedig az önbizalom...:(  Annak ellenére, hogy az utolsó pillanatig nem hittem magamban, mindent megtettem a sikerért: az eredeti terv az volt, hogy ha négyesre megcsinálom a sejtbiológiát már nagyon boldog leszek, így nem kell szerintem körülírnom mit éreztem amikor meghallottam, hogy ha még erre a kérdésemre is tud válaszolni megadom az ötöst, és tudtam a választ. Visszaérve a koliba, bedőltem az ágyba és délutánig aludtam, és hihetetlen megkönnyebbülést és az önbizalom szikráját kezdem érezni. Másnap újult erővel ültem le hogy megtanuljam a fizikát és a statisztikát. Ehhez hozzá kell tennem, hogy a fizika és én nagyon nem vagyunk barátok, de tényleg...egyáltalán nem, minden fizika gyakorlat kínszenvedés számomra, így azt mondtam hogy nem számít milyen eredménnyel, ha meglesz a fizika én örülök majd. Ma reggel teljes nyugalommal ültem be a vizsgára, és végül nem sokon múlt hogy négyes legyen, de ez a hármas is szuper-boldoggá tett. Csodálatos érzés volt, hogy a munkám megtérült, és nem kell pótvizsgákon aggódnom a karácsonyi csomagbontás közben... :)
Ezalatt a három hét alatt nagy személyiségfejlődésen mentem át, és a legfontosabb dolgot amit tanultam, hogy a saját magunkba vetett hit elengedhetetlen, mindig ki kell tartanunk magunk mellett és szeretni magunkat akkor is ha hibázunk, tanulni belőlük, felállni és a tanulsággal folytatni az utunkat. 
Ha nektek is okozott hasonló "élményeket" a vizsgaidőszak eleje, remélem egy csepp reményt sikerült elültetnem a lelketekben, higgyetek magatokban, mert mind különlegesek vagytok és ha azt csináljátok amit szerettek, amit mindig is akartatok ne féljetek megvalósítani azokat a nagy álmokat, akkor se ha rémisztőek, ne nézzetek le vagy hátra csak menjetek előre az úton és ne hagyjátok, hogy bármi megállítson titeket. Ha kezditek elveszíteni a hiteteket, gondoljatok arra hogy én hiszek bennetek. Külön szeretném mindenkinek, aki valamilyen formában jelezte hogy erőt adok neki megköszönni ezt, nagyon sok erőt adott és nagyon nagyon jól esett. Ha féltek, ha elakadtok, ha nem látjátok hogy képesek vagytok rá nyugodtan írjatok, ha egy kicsit is tudok segíteni nagyon boldog leszek.

A következő pár napot töltsétek pihenéssel, regenerálódással és kellemes hangulatban a családotokkal. Békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

Baboca

barbi.tolgyesi@gmail.com