Most hogy így kiábrándítottam mindenkit, és tisztáztuk, hogy nem vagyok superlady, megosztom veletek mik azok, amiken dolgozok, amiket igyekszek beépíteni a mindennapokba, és mik váltak be eddig nekem.
Az első és talán legfontosabb, hogy nem ragaszkodok görcsösen a terveimhez (ez így nem mindig igaz, és most biztos van aki megjegyzi, hogy aha persze, mert tény, hogy piszok mód makacs tudok lenni), vagyis egyre kevésbé, ez így talán helyesebb megfogalmazás. Vegyük példának az újévi fogadalmakat, amit valójában újévi irányelveknek kellett volna titulálnom. Ezek azok, amiket tényleg sose vettem görcsösen komolyan. A korábbi évek során főleg hosszú távú terveket, elvontabb célokat írtam, mint nyelvtanulás, "bikinialak megszerzése", egészséges táplálkozás. De persze én is sokszor estem abba a hibába, hogy "nem nassolok", "minden nap iszok egy turmixot", "minden héten elmegyek 3x futni" típusú fogadalmakat tettem, amit szerintem teljesen természetes módon nem is tudtam betartani. Nem vagyok egy "everyday/morning routine" fajta ember, mert tisztában vagyok vele, hogy bármikor közbejöhet valami, elaludhatok, aludhatok ott egy barátnőnél, vagy lehet az is, hogy csak nincsen kedvem máshoz mint befeküdni a takaró alá, és elalvásig olvasni. Ettől függetlenül próbálom a lehető legjobban tartani a terveimet, de csak addig amíg azokat nem érzem kínnak.
És itt jön be a másik nagyon fontos dolog: reálisnak lenni. Nem szabad elvárni magunktól, hogy valamit, amit gyűlölünk, majd egy újévkor tett fogadalom miatt hirtelen mindennapos tevékenységgé tudjuk varázsolni. Én mondjuk, nem igazán rajongok az úszásért, így hát nem is fogom megfogadni hogy hetente eljárok úszni, mert biztos lenne, hogy azt mondanám, jajj nemár, hideg is van, hajat is kell szárítani utána, kifogásokat gyártanék. Ezért én idén azt írtam fel a fogadalmak listájára, hogy egy hónapban 10 alkalommal edzek, és ez lehet egy futás, egy alakformáló edzés, jóga, vagy egy nagyobb kirándulás.A tudatos táplálkozás már évek óta tartó, folyamatosan alakuló, fejlődő folyamat az életemben. A minimalizált cukorfogyasztás volt az első, amit bevezettem és ezt azóta is tartom. De ez nem jelenti azt, hogy nem eszek meg egy sütit, egy csokit, vagy egy nutellás palacsintát. Bár már egy csoki fondü elfogyasztása egyedül felér egy merénylettel a szervezetemmel szemben, de sebaj, ebből is tanultam. Ehhez tökéletes alapként szolgált Sarah Wilson Leszoktam a cukorról című könyve. A sófogyasztásom sose volt túl sok, de azóta, hogy főzök, erre még külön oda is figyelek. Tehát az étkezésem alappillérei közé a kevés cukor (mármint kifejezetten a hozzáadott cukor) és só fogyasztása tartozik. Emellett a rengeteg zöldség és gyümölcs természetes. Önmagában ezeknek a mindennapokba építése elképesztő jótékony hatással volt a közérzetemre, a táplálék maga rengeteget számít, de az is hozzátesz ehhez, hogy ettől kezdve a táplálkozás teljes folyamata külön figyelmet kapott. A hétvégi piacra járás, a menük tervezése, a zöldségek aprítása és az egész főzés úgy ahogy van kikapcsol, boldoggá tesz. Érzem, hogy magamért, magunkért ezzel jót teszek. Előfordul, hogy nincs kedvem vagy időm főzni, és ilyenkor elmegyünk valahova enni, de szinte mindig megszakad a szívem, hogy miért is nem a jó kis házi főztöt esszük, ami szívvel-lélekkel készül.
Tanulás/órákra járás: aki régóta olvas, már tudja, hogy én sem vagyok egy minden egyes órára járó, és minden héten mindent megtanuló ember, ez továbbra se változott. A fontosnak tartott előadásokra azonban bejárok, és ha már elmentem lelkiismeretesen jegyzetelek. Jelenleg fontos nagyon a farmakológia, és a francia, harmadik helyen pedig a belgyógyászat áll, de ez az olykor-olykor kimaradhat kategóriába tartozik. Nem tanulok minden nap, az a korszak lezárult a tavalyi év végén.
Itt utolsó, de nem kevésbé fontos, mint a többi felsorolt, a kikapcsolódás. Az élet körülöttünk száguld, mint a szélvész, én is sokat pörgök, emiatt fontos a pihenés. Az aktív pihenés is! Erre jó egy kirándulás, egy túrázás, egy városnéző borséta, de a találkozó egy baráttal is, miért ne lehetne egy kis séta a szép időben?! Aztán ott van az olvasás, a kertészkedés, a kreatív hobbi bármilyen formája, mindegy mi, de legyen fontos része az életünknek a regenerálódás.
Van egy nagyjából kialakult képem arról, milyen az ideális életem, az ehhez vezető út hosszú, és kompromisszumokkal teli, de inkább a hosszún van a hangsúly. Az első egyetemi évek arról szóltak, hogy a nagy tanulás szerves része legyen a hétköznapoknak, majd jött, hogy legyen a testmozgás is. Harmadévben jött el az ideje, hogy megküzdjek a konyha ördögével, és beleépüljön a főzés is, ha nem is mindennapokba, de úgy, hogy legyen minden nap ebéd (mealprep is the key). Ekkor elkezdtem a HÖK-ös munkát és a kutatómunkát. Ebből idén a kutatómunka kiesett, helyette viszont a félév terve hogy egyre jobban menjen minden, legyen a heti ritmusban a főzés, az edzés, a munka, a tanulás, a barátok, és persze a minőségi párkapcsolat.
Ez utóbbiban és egyben az egész kiegyensúlyozott élet megvalósításában a párom is nagy segítség, talán nem is a segítség a jó szó, mert gyakorlatilag a társam ebben. Rólam tudni kell, hogy az év nagy részében nehezen kelek, ha nem muszáj nem pattanok ki az ágyból, erős mérlegelés előzi meg a felkelést, de eközben sokszor visszaalszok és a takaró biztonságában álmodok tovább. Ebben a félévben azonban elterveztük, hogy közösen minden reggel felkelünk, annyival korábban, hogy nekem egy jóga, a páromnak egy edzés beleférjen reggeli előtt. Még mindig kevesebbszer teljesítem ezt kettőnk közül, de jó úton vagyunk, és boldog vagyok, hogy ezzel lett egy közös dolog, amit együtt csinálunk, és ezzel mindkettőnk napja jobban indul. Jelenleg kiegyensúlyozottnak érzem magam, és azt gondolom, ez az amiért érdemes dolgozni!
Ui:
Baboca
