2019. április 27., szombat

Mit csinálok, mint HÖK-ös?

Már egy ideje várat magára egy olyan bejegyzés, amiben részletesen bemutatom egyetemi életem másik részét, megválaszolom a kérdéseket, és megpróbálok bíztatni mindenkit arra, hogy merjen sok dologba belefogni a tanulás mellet. Így tehát jöjjön a történet, aminek eredményeként része lettem egy szuper csapatnak, és megismertem életem szerelmét.



Kezdjük azzal, hogy mikor ismertem meg a Hallgatói Önkormányzatot, és mikor csatlakoztam?

Még a gólyatáborban bemutatkoztak az akkori tagok, röviden ismertették a különböző bizottságokat, a nagy rendezvényket. Ekkor már felkeltődött az érdeklődésem, és amikor az első egyetemi napot megelőző Start napon részletesebb információkat kaptunk eldöntöttem, hogy csatlakozok. Két bizottság tetszett, a Kulturális illetve a Külügyi bizottság. Két nap múlva volt az első Hallgatói Tanács, ami a HÖK nyitott gyűlése, itt választottam ki a Kulturális bizottságot. Egyszer se voltam más bizottság tagja, és azóta is a szívem csücske ez a bizottság. Ha jól emlékszem, nem ismertem senkit se, nem voltak olyan barátaim, akik velem egyszerre megkezdték volna a munkát "kis hökösként". Tartottam-e ettől? Egy picit igen, de nagyon hamar új csapat része lettem, új barátaim lettek.

Miket csináltam "kishökösként"?

Az első rendezvényünk egy belvároson körbevezető kulturális játék volt, a különböző állomásokon találós kérdések, kvízek, ügyességi feladatok vártak a csapatokra, és ezek megoldásával juthattak tovább a következő látványosságra. Itt egy-egy állomást kaptunk meg, hogy találjunk ki rá feladatot, és vezényeljük le az este folyamán. Aztán a csapat közösen döntött arról, hogy milyen mozi és színház programok legyenek. Mozi minden második hétre, színház pedig öt alkalommal volt szervezve évente. Szerveztünk kirándulást Ópusztaszerre, minden félévben megrendeztük a Zenei estet. Következő évben újat próbáltunk ki, ezek voltak a Nemzetközi kulturális estek, szerveztünk egy német és egy spanyol estet, mindkettőnek nagy sikere volt.
Minden évben átsegítettem a többi bizotsságnak is, így részt vettem Tudományos Diákköri Konferenciák feladataiban, a Start napon, a nagyobb rendezvényeken.
Itt a helye annak, hogy miért jártam a gyűlésekre, és miért mentem segíteni annyi helyre, mikor a "tanulás az első", "hogy fér bele neked ez is", "kaptok ezért cserébe bármit is" és hasonlók repkedtek körülöttem. Egyáltalán nem éreztem azt, hogy sokat vesz el az időmből, ez az egyik, aztán barátok lettünk, jó volt itt találkozni, kikapcsolt és feltöltött, segített az időbeosztásban is. (Persze olyan is vagyok, aki szeret sokat magára vállalni.)

A fordulópont

Harmadévben járunk, második félév, javában benne a diákkörös kutatásban, nyakamban egy kórélettan vizsgakurzussal,  amikor elhangzik a kérdés, hogy nem vezetném-e a kulturális bizottságot mostantól. Ezen idő környékén történik meg az, hogy először megyek el az összes bizottságot felölelő nagy hök-ös csapatépítőre, és kerülök oda egy srác mellé, akivel eddig észre se vettük, hogy kéthetente egy teremben ülünk esténként, és megkezdődik a közös történetünk. Azóta is hálás vagyok, hogy elmentem oda!
Azt már gondolom kitaláltátok, hogy elvállaltam a munkát, ezzel testületi tag lettem. Nem gondoltam volna, hogy mehet ennyi dolog egyszerre, de aztán rendben volt minden, és abban a félévben megtanultam igazán értékelni magam, az időm, felfedeztem az erőforrásaimat, annyit fejlődtem és változtam, hogy azt le se lehetne írni, de talán aki követte az eseményeket észrevette.
A bizottság vezetőjeként, feladatom volt kéthetente a bizottsági ülések megtartása, a mozi és színház események koordinálása, félévente a Zenei est & Foodfest rendezvény szervezése, a Muzsikáló Orvosok Koncertjének háttérmunkája, és új dolgokkal előrukkolni. A csopatommal szerveztünk Magyar estet, borsétákat, kiállítás látogatást. Imádtam ezt a munkát, igazán hozzám illett.
Testületi tagként pedig minden nagyobb rendezvény szervezésében benne voltam, Medikus kupa, Gólyatábor, Egyetemi előkészítő tábor, Start nap, Villamosfutás, Gólyabál, Egészségügyi szűrés...

A rendezvényeken túl

Testületi tagként már kapunk ösztöndíjat, ez nem titok. Ezzel azonban jár felelősség, kötelezettség is. A rendezvények szervezése, a hallgatói élet színesítése egy dolog csak. Minden testülei tag szavazati jogú tagja a Kari Tanácsnak, amely minden hónapban ülésezik, és dönt a kart érintő kérdésektől, mint költségvetés, kinevezések, kurzusindítások, stb. A Kari Tanács mellett tagjai vagyunk még olyan kisebb üléseknek ahol a TDK konferenciák felső szintű szervezése zajlik, vagy a költségtérítési kérelmek bírálása törénik, vagy oktatási kérdések kerülnek megvitatásra. Nem szeretném mindet felsorolni, de szép számban van a mindennek is ülése és tanácsa, ahova hivatalosak vagyunk. 
Ha a karon tanszékvezetői választás zajlik, akkor ennek döntésében is benne vagyunk, kezdve azzal, hogy meglátogatnak minket a jelöltek, elmegyünk a tanszék saját ülésére, ott is szavazunk, elmegyünk a hosszú, minden tanszék minden indulóját ismertető Tanári Testületi ülésre(volt már 6 órás is), majd a Kari Tanácsra. 
Természetesen az olyan nagy kari rendezvényeken is ott vagyunk, min a Ballagás, Diplomaosztó.
Aztán ott van a MEFESZ október 16-án, a március 15, ahol megjelenésünk illendő és ezáltal kötelező minden évben. 

Gazdasági alelnökség

Egy éve a bizottságot átadtam, és átvettem a gazdasági alelnök pozíciót. Ebben a szerepben a feladatom a számlák és szerződések intézése, a beadott szociális igénylések bírálása, az utazási támogatások pályázatának kiírása és elbírálása, a testület havi beszámolóival való elszámolás, a rendezvények és az iroda pénzügyi jellegű feladatainak ellátása. Tehát a felelősség jelentősen nőtt. 
Emellett bíráltam a Szeged megyei jogú város ösztöndíj pályázatot, és a Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjra beadott pályázatokat is, ami szerencsére minden évben a vizsgaidőszakra esik. 

Alapvetően elég sok időt eltöltök az irodán munkaidőben és azon kívül is. Minden héten van testületi ülésünk, és minden második héten van Hallgatói Tanács. Az életem kifejezetten nagy részét tölti ki a HÖK-ös munka, és előfordul olyan időszak, amikor a pokolba kívánom magam, amiért mindent elvállalok, és nem otthon fekszek sorozatot nézve mondjuk a tavaszi szünetben, de az igazság az, hogy szuper dolog részese lenni ennek, tenni másokért, dolgozni a hallgató társainkért és nagyon jó érzés az, amikor valaki odajön vagy ír, hogy gratuláljon egy rendezvényért, vagy azt mondja, hogy csak így tovább. 

Itt bíztatok mindenkit arra, hogy merjen a tanulás mellett más dolgokat is csinálni, lehet ez kutatás, szociális munka, klinikai munka vagy közéleti tevékenység, mert a tapasztalat, az ismerettségek, a közösség, amit nyer semmivel sem hasonlítható össze. 



Baboca