Így ennek elmesélése is része lesz ennek a bejegyzésnek, remélem nem veszitek zokon.
Csúnyán megfázva, így komoly aggodalmakkal, és megkérdőjelezve a döntésem bölcsességét indultam el a 9 fős SZOTE team tagjaként az idén 5. alkalommal megrendezett kárpátaljai szűrésre. Csütörtökön hajnal 4-kor indultunk el, és már aznap délután megkezdtük a szűrővizsgálatot az első magyarlakta faluban. Összesen 4 napon 4 faluba látogattunk el, mindenhol általános szűrővizsgálatot és tanácsadást, illetve szükséges esetben orvosi konzultációt biztosítva az oda érkezőknek. Egytől egyik mindenhol, elképesztő örömmel és hálával fogadtak minket, fáradságos munkánkat ebéddel és rengeteg süteménnyel viszonozva. Fantasztikus élmény volt egy ennyire nemes, és hasznos kezdeményezésnek részese lenni. A munka mellett szuper hangulat volt, az estéket együtt töltöttük a debreceni és pesti magyar illetve külföldi hallgatókkal, nem telt el nap hatalmas nevetések nélkül. Az igazi nagy kaland részéről pedig egy esti defekt gondoskodott...de ezt is túléltük, és már csak újabb vicces történet, amit közösen éltünk át.
Tiszta szívből úgy gondolom, hogy minden fáradságot és munkát megért, és csak ajánlani tudom, hogy a következő alkalommal aki teheti, tartson velünk, erősítse a szegedi csapatot, és élje át!
És most lássuk, hogyan is telt a nem kifejezetten átlagos hetem:
Hétfő:
Reggel 7-kor megreggeliztünk, összepakoltunk, megvettük az ukrán "szuveníreket" (aka olcsó vodka és rákízű chips...) majd elindultunk a hazaútra. Bár semmit sem kellett csinálnom az úton, többnyire mert nem is tudom megúszni a hányingert máshogy, nem is csináltam semmit a nézelődésen, alváson, zenehallgatáson kívül, mégis irtó fáradtan estem haza délután, és csak bedobni egy salátát meg sorozatot nézni volt kedvem.
Itt említem meg, hogy az egyik újévi fogadalmam volt, hogy nem eszek húst hétfőnként, és emiatt az utazás előtt üresen hagyott hűtő nem esett jól, mert két opció volt, elmegyek bevásárolok néhány dolgot és nekiállok valami zöldséges bármit főzni, vagy veszek valamit. De még ahhoz se éreztem elég agysejtet, hogy azon gondolkodjak, hol és mit lenne kedvem enni. De szerencsére a salátázó most is, mint mindig utamba esett és megmentett.
Ezzel gyűjtöttem az erőt, hogy fél7-kor képes legyek hasznos és értelmes részese lenni az EEB Tábor szervezői megbeszélésnek. Miután végeztünk, csak arra vágytam, hogy újra otthon legyek és ágyba zuhanhassak, és egy jó nagyot aludjak.
Kedd:
Kipihenten ébredtem, majd lementem az utcában lévő kávézóba feltölteni energiaraktáraimat.
Azért, hogy a hűtő ne maradjon továbbra is üres, elmentem egy jó nagy bevásárlást tartani, ami tényleg hatalmasra sikeredett, alig bírtam hazavinni, de legalább lett egy csomó zöldség, gyümölcs és minden jóság otthon. Ezután bementem az irodára. Itt első körben az EEB Tábor dolgait intéztük, letudtuk a kötelező telefonokat, kiküldtük a fontos leveleket. Majd nekifogtunk rendesen megírni a farmakológia gyakorlatra készítendő referálásunkat. Még Ukrajna előtt kigyűjtöttük az anyagokat, kijegyzeteltük a fontos dolgokat, így most már csak egybe kellett pakolni, és egy vállalható beadandót, illetve prezentációt készíteni. Még ha ez nem is hangzik valami nagy dolognak, sikerült vele órákig elpepecselnünk, a végső simításokat pedig csütörtökön fejeztek be, de azt gondolom a végeredménnyel meg voltunk elégedve.
Az ebédidő elért minket, úgyhogy nekiálltam valami gyorsat összedobni, ami egy gombás, borsós, tejszínes rizseshús lett. (bár amilyen finom volt, kicsit degradáló a rizseshúst kifejezés...)
A nap további részében más dolgom már nem is volt mint tanulni a csütörtöki demóra...
Szerda:
A reggeli kávézás után elindultunk a piacra. Általában hétvégén szoktunk menni és általában kettesben a párommal, de a másnapi nőnap miatt most szerdára tettük ezt, illetve kivételesen hárman mentünk, hogy meg tudják venni a fiúk a virágokat a csoporttársaiknak. És természetesen engem se hagytak ki. Hiába vettem rengeteg zöldséget már az előző napon, azért itt is sikeresen bevásároltam belőlük, illetve a vacsorának szánt hot-doghoz is mindent beszereztünk.
A napirend következő pontja újra irodai munka volt, nevesen az utazási támogatás pályázatok elbírálása. Ez olyan hosszasan elhúzódott, hogy ezután már lázasan ültem neki tanulni, és úgy belemerültem, hogy elfelejtettem elmenni francia órára. Ráadásul erre csak pár nap múlva jöttem rá, úgy kiment a fejemből.
Este megcsináltuk a hot-dogot és jól belakmároztunk belőle, majd folytatódott az izgalmas tanulás, és végül újra jöhetett a jól megérdemelt alvás.
Csütörtök:
Reggel időben keltünk, hogy még a délutáni demó előtti időt kihasználjam tanulásra. Egy igazán finom reggelit (avokádókrémes pirítós, zöldségekkel) elfogyasztottunk, megkávéztam, és belekezdtünk a tanulásba, nekem a farma, a páromnak a patosz jutott mára.
Mielőtt belemerültem gyorsan átszaladtam a beérkezett EEB-s leveleken és utána jöhetett a tanulás. A délután egy rettentő izgalmas népegészségtan gyakorlattal indult, majd jött a farma demó, majd a referálásunk, és ezzel így el is ment az egész.
Az este egy csodálatos évforduló-ünneplő vacsorával telt, és végül a nap zárásaként én választhattam filmet. :D
Péntek:
Jó sokáig aludtam, majd mivel igazából semmihez az ég világon nem volt kedvem, jobb híján bementem az irodára dolgozni. Illetve a postára pénzt váltani...igen ilyen hihetetlen izgalmas dolgokat is szoktam csinálni. Összességében ez egy nyugodt, semmittevős nap volt.
Késő délutánig bent voltam az irodán, de csak mert itt is ebédeltem és ragadtam le a Grace klinika új részein.
Ezek után pedig egy kirándulás-élménybeszámolós pizzázásra mentünk a kis csipet csapat baráti társasággal (inkább kis fogadott családommal). A Széchenyi térre is kinéztünk, de nekem annyira ez a disznó és pálinka mindenhol dolog nem jön be, így inkább hazafelé vettük az irányt.
Szombat:
Időben nekiláttam főzni, hogy már délre készen legyek az ebéddel, ugyanis déltől kezdődött a Bödön Piac, amire feltétlenül el szerettem volna menni. Póréhagyma levest, és gombás-kelbimbós tepsis csirkét készítettem, majd elmentünk erre a piacra. Legfőbb vágyam volt repcemézet venni, és megkóstolni a tönkölysütik valamelyikét, ezek teljesülésével sikeres napnak mondható a szombat. Még visszafelé bementünk a bioboltba is néhány dolgot megvenni, ezután pedig elkezdtem összekészülni a vasárnap reggel kezdődő szülőszoba gyakorlatra. Készítettem ki ruhát, ennivalót, vizet, pizsamát, és unaloműzőnek könyvet. Tudván hogy korán kel majd kelnem, és reggel 6:30-ra beérni a gyakorlatra, időben akartam feküdni. Egy filmnézés azért csak felkerült a terítékre, de végignézni képtelen voltam, és már talán a felénél mélyen elaludtam.
Vasárnap:
Kora reggel realizáltam, hogy semmi nincs nyitva, ahol lehetne egy rendes kávét inni, vagy egy kevésbé rendeset, hiszem még a Meki is csak 7-kor nyit. Ettől kifejezetten szomorú voltam, de túléltem ezt a megrázkódtatást. A szülészet egész délelőtt csendes volt, sose voltam még ilyen hangtalan helyen, úgyhogy csak vártunk. Egy családi ebédre kisurrantam, plusz lesétálni a kajakómát a gyönyörű időben, és mire visszatértem felkerült két természetes szülés, és egy iker-császár a listára. Így a délután és kora este már izgalmasan telt.
Általában nem része a hétnek demó (ebben a félévben szerencsére), évforduló, se szülőszoba gyakorlat, és inkább az előadásra járás, francia óra, főzés, edzés, illetve az irodai/ szervezői munka az, ami kitölti a hétköznapokat. A tavasz bekövetkeztével a hétvégék pedig a reggeli piacról, főzésről és napsütéses sétákról fognak remélhetőleg szólni.
Köszönöm mindenkinek, aki elolvasta ezt, illetve külön köszönet, hogy szavaztatok erre a bejegyzésre. Aki pedig a hök-ös munkára vágyott, ne legyen elkeseredve, meg fogom írni azt is!
Baboca
