Studytime baby!

Hivatalosan egy egyetemi szemeszter két részből áll: szorgalmi és vizsga-időszak. Az orvosi pontosan az a kar, ahol azt a szót, hogy szorgalmi időszak nagyon is komolyan kell venni :D. Amikor megtudtuk hogy az első anatómia demonstrációnk az 5.héten lesz nem sikerült ennek súlyát felmérni…legalábbis nekem nem. A demó a pénteki napon reggel nyolcra volt kitűzve és én hétvégén még csak kapkodtam a fejem, hogy ez is van meg ez is, és még ezt se tudom, meg azt se. De természetesen a hétvége a családé, főként ha egy tündéri kis öcsi vár otthon, így hát a rendes tanulás hétfőn este kezdődött el. Már említettem, milyen fontos egy olyan tanulótárs megtalálása aki motivál és erőt ad, vagy ha más nem is de legalább együtt szenvedtek, úgyhogy miután hétfő este önállóan átvettük az alapokat, kedden teával, kávéval és sok-sok csokival felszerelkezve nekivágtunk a végtelennek. 

A kollégium csontvázával, Johnny-val dupla randit tartottunk és egy éjszakán át tanultuk a csontokat, ízületeket és izmokat. Szerencsére egy igazán jó tanulótárs nem csak abban jó hogy tanulásra sarkalljon, hanem abban is hogy az együtt töltött, tanulásra szánt időnek jó hangulata legyen (nem mintha egy csontváz a szobában nem adna elegendő alaphangulatot). Szerdán egész délelőtt gyártottam a kis tanulókártyáim és a jegyzeteket, a szobánk leírhatatlan állapotban volt, az asztalok, az ágy tele könyvekkel, jegyzetekkel, hogy egy kicsit megszakítsam a monoton Mozart hallgatást és tanulást, elmentem teniszezni, majd délután, az óráim véget értével jöhetett a cappucino és a felkar erei. Akkor, amikor már teljesen végem volt és semmi kedvem se volt folytatni, kerestem a motivációt és próbáltam erőt meríteni a terveimből és céljaimból, valamiért a fáradság és kimerültség mégis erősebb volt minden motivációmnál. 

Ekkor kaptam egy olyan üzenetet ,hogy: „Csak azért se foglak sajnálni, sőt inkább irigyellek, mert most kezd valóra válni az álmod”- és igen, pontosan ez volt az amire szükségem volt. Újra erőre kaptam és fél 11kor úgy határoztam, hogy iszok még egy kávét, még akkor is ha másnap ezt nagyon bánni fogom, és ezt követően mint akit felhúztak… 4 órán át tanultam megszakítás nélkül, annyira örültem hogy sikerült haladnom és minden jegyzetemmel elkészülni. Persze reggel, amikor 8kor már gyakorlaton kellett lennem elenyésző volt ez az öröm, ki hitte volna J.

 Megfogadtam hogy az utolsó napon este időben alszok és már amennyire kipihenten megyek be a demóra, ehhez viszont napközben nagyon ügyesen kellett kihasználnunk az időt. Megpróbáltam mindent még átnézni, ám ekkor a délután közepén találtam meg még egy előadás anyagot, amit addig sose láttam és telis tele volt olyan információkkal amikre szükségünk lehet a demón. Abban a pillanatban nem sok választott el a sírástól, de amit tudtam átnéztem belőle, viszont arra odafigyeltem hogy igenis pihenjek.

Másnap reggel eljött a nap, úgy izgultunk mint még soha de azt kell hogy mondjam hogy megérte a sok kávé és tanulás, mivel a végén két négyessel mentünk haza, ami nagyon nagy dolog életünk első ilyen vizsgáján (megjegyzem, hogy az egyetemen nincs jobb a kettesnél csak szebb :D ).

Természetesen péntek este a megérdemelt pihenés jöhetett egy kis csajos filmnézős estével….

Baboca