2015. január 28., szerda

Egy lépéssel közelebb...

Jelentem, az első félévet túléltem!  És bár az évfolyamelső nem leszek, de meg vagyok elégedve az eredményeimmel. Hihetetlen hogy 5 hónap alatt mennyit tanultam, és itt nem csak a szó szerint vett tanulásról van szó, hanem hogy saját határaimat sokkal messzebb sikerült tolni, vagy hogy lelkem eddig rejtett zugai közül felfedeztem párat, egy ici-picivel tapasztaltabb lettem. Az első vizsgaidőszak alatt szerintem rengetegen mondták, hogy mostantól minden órára bejárok és olyan hogy az utolsó pillanatra hagyok mindent, többet nem lesz…. hát igen ez egy szép elhatározás, minden esetre annyi biztos hogy ez a két hónap tökéletes volt arra, hogy meglássam a hibákat, és hogy hol kellene még csiszolni a rendszeremen.
Most második alkalommal használtam egy olyan tervet, vagy motivációs jövőképet, nem is tudom minek lehet nevezni, de a lényeg az, hogy még mielőtt bárminek is nekifognék a felkészülésben, leülök és egy lapra összeírom, hogy miből milyen eredményt célzok meg. Így jártam el az érettséginél és most a vizsgáknál. Fontos hogy együtt legyen az összes, mert így lehet egészében látni. Felírom tantárgyanként, hogy hány százalékot, vagy hogy milyen jegyet szeretnék elérni, és minden alkalommal jegyzem hogy elértem, vagy nem, ha igen akkor az lett amit szerettem volna, vagy esetleg jobb?! Ha valamelyik mégsem lesz olyan mint a lapon felírt nem keseredek el, és ettől még nem adom fel, mert ezt nem igazán arra használom hogy jutalmazzam vagy büntessem magam az eredményekért, pusztán az a cél vele hogy amikor mindennel végeztem le tudjam belőle vonni a következtetést. A végén tehát feketén fehéren ott lesz, hogy miből kell többet hozzátennem még, vagy mi az amiből túlteljesítettem, amiből lehetnek „elrugaszkodottabb” céljaim is. A következő félév megtervezésénél nagy hasznát tudom venni.
 Mivel maradt egy hetem, amit 100% pihenésre szánhattam, volt időm felfrissülni és rendbe szedni magam. Így újult erővel vágok bele életem következő szakaszába, amit most a jó teljesítmény mellett a nyelvtanulásnak és a lelki fejlődésnek szentelek. Véleményem szerint sose szabad elégedetten megállni és kijelenteni hogy nincs hova fejlődni, hogy most már beértem a célba elértem amit akartam, most már pihenhetek. Persze, egy pillanatra muszáj leállni, csak annyira visszanézni, hogy lásd mekkora utat tettél meg eddig, de ott maradni egy helyben sose szabad, mert az élet nem élet célok és elhatározások nélkül. 

Elképzelhető, hogy csak én vagyok ilyen izgága, de én azt hiszem becsavarodnék, ha nem lebegne valami a szemem előtt, ha csak úgy sodorna az ár. Le kell aratni a gyümölcsöket, és tovább gondozni a kertet, mert bár isteni almás pitét lehet sütni az idei termésből, de abból jövőre már nem lesz semmi. Talán ez a legjobb metafora, ami a szemléletem jellemzi. Még évekkel ezelőtt nyáron mondta anya, már a második lustálkodós, délig alvós hetemen, hogy nem alhatom végig az életem, mert akkor mindenről lemaradok, és bár akkor nehezemre esett elfogadni, de mostanra beért ez a gondolat és mennyire igaz!
Úgyhogy, nincs megállás, nincs pihi, csak annyi amennyi muszáj! J Sportoljatok, tanuljatok nyelveket, süssetek, főzzetek, barkácsoljatok, tanuljatok meg varrni, kötni, olvassatok, túrázzatok, hogy legyen mire visszaemlékezni a kandalló előtt üldögélve.


Ezzel a kis aprósággal indítok el mindenkit a következő félévre, és azoknak akiknek ez a félév lesz életük nagy megpróbáltatása az érettségivel, kívánom a legtöbb szerencsét és kitartást!

 Baboca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése