2016. szeptember 4., vasárnap

Útravaló a batyuba

Erdély, tesózás, strand, napozás, hatalmas alvások, olvasás, barátok, grillezések, süti, fagyi, majd újra süti és fagyi, edzés, Balaton...címszavakban a nyár. Szerencsére elmondhatom, hogy tökéletesen kipihentem magam, tudtam időt szakítani mindenre, na jó majdnem mindenre, mert ide nem írtam, de bízom benne, hogy a nyaratok nélkülem is teljes volt. 



Holnap azonban kezdetét veszi egy új év, életünk egy újabb remélhetőleg sikeres fejezetének megírásán fáradozunk. Csökken a napsütötte órák száma, és ezzel párhuzamosan az alvással töltött órák száma is, új kihívások elé nézünk, biztosan lesznek könnyen és kevésbé könnyen vehető akadályok, bökkenők, és az út, amin haladunk se lesz egyenes, de minden véghezvihető, és nem létezik lehetetlen. 

A legnagyobb változások azok életében történnek, akik idén kezdik meg a nagybetűs életet, kirepülve a családi fészekből, felszabadultan, kíváncsian és többnyire nem tudva, hogy mire vállalkoztak. Istenien hangzik a magunk urának lenni, és ez addig tényleg ilyen is, míg csak arról van szó, hogy melyik ágyneműt vigyük el otthonról, és mikor hova menjünk bulizni, de teljesen más megtanulni mit is jelenti tényleg a magad urának lenni. Mostantól senki se fogja a kezed, senki se szól rád ha nem kezdesz el időben tanulni, vagy ha a zacskós levest főételnek tartod. A mindennapjaid, a tanulmányaid, hogy elmész-e orvoshoz ha beteg vagy... minden a te felelősségeddé válik. De amint ráérez valaki ennek az ízére, elmondhatatlanul fantasztikus világban tudja magát. 
(Leginkább az orvosis gólyáknak mondom, mert a tanulmányi dolgokban más karra nem nagyon látok be, de bárki nyugodtan forduljon hozzám kérdéseivel, igyekszek belátható időn belül hasznos válasszal szolgálni.)

Az igazat megvallva az idei év tekintetében még én sem tudom mire vállalkozok, éppen ezért nem látom előre milyen időközönként fogok felbukkanni itt, viszont most a tanév első bejegyzéseként a motivációról szeretnék írni pár mondatot. Valójában az ötlet, hogy írok erről már az őskorban megszületett, de egyszer sem állt össze teljessé (talán még most sem, de ami kimarad arról majd később ejtek szót). 

A motivációról sok viszonylatban lehetne beszélni, talán az egyik legtöbbet vitatott pszichológiai, szociológia, orvosi, társadalmi kérdés, magába foglalva a ösztön, a drive, azaz hajtóerő, a jutalmazás, büntetés fogalmakat is. A motiváció, vagyis belső késztetés esetén beszélhetünk olyan alapvető dolgokról is, mint hogy mi motivál evésre, alvásra, szexuális kapcsolatok létesítésére, munkavállalásra, de annyira sok közöm nincs a pszichológiához és nem is célom ilyen száraz dolgokkal bombázni titeket, akiket érdekelnek ezek a témák mélyedjenek bele nyugodtan. Én viszont szeretnék a blog témájánál maradni, tehát a kérdés az, hogy mi motiválhat minket a tanulásra?

A motivációnak számos forrása lehet, kezdve a külső erőtől, ami leginkább általános iskolában és még a középiskolában volt számottevő. A szüleink jutalmazása, vagy ellenkező esetben büntetése, a gyakori kontroll mind a szülők, mind a tanárok részéről azonban mostanra egyre többet veszít jelentőségéből. Nagyon erős ösztönző erővel bírnak az anyagi juttatások, azaz ösztöndíjak. De fontos hogy ne csak a szélsőséges helyzetek, és a "harmadfokú viharjelzések" térítsenek észhez. Sokat írtam már olyanokról, mint a motivációs fal, de nézzük csak mik is azok amik általában ide kerülnek. Természetesen ide tartoznak különböző idézetek amiket már unásig emlegettem és betűzdeltem ide is.

Imádott példaképeink, akikre felnézünk, akik valamit már elértek átsegíthetnek minket nehéz napokon, de sajnos az az igazság, hogy az emberi természet sokkal inkább úgy lett beállítva, hogy mások legyőzése, irigylése ösztönöz minket. De valójában majdhogynem mindegy milyen hangsúlyú az a bizonyos "ha neki ment nekem is kell, hogy menjen". 
Talán a motiváció legjobb fajtája, ha saját vágyaink, álmaink, céljaink hajtanak minket előre. Lehet ez az egyetem, ahová mindig is vágytunk bekerülni, vagy a cég, amelyiknek dolgozni szeretnénk. Vagy például nyelvtanulásra ösztönözhet egy ország, ahol szívesen élnénk. Minél személyesebb a motivációs falunk,annál nagyobb hasznát vehetjük az év során. Úgyhogy javaslom mindenkinek keresgesse a képeket, a Dr. Szöszis idézeteket, meg amit csak gondol és ne hagyja hogy az év során alábbhagyjon a lelkesedés.



 Kívánok mindenkinek sikeres évkezdést!!!

Baboca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése