Nehéz idők

Március 6-án pókerparti nálunk. 7-én az öcsém vízilabda meccsén vagyok Hódmezővásárhelyen, később pedig a barátoknál társasjáték- este. 8-án évfordulós vacsora a már szokásos étteremben. Ezen a napon az alábbi üzenet: "Holnap akkor tali? Sajnos nem jó. Nem baj, akkor legközelebb...majd lesz még alkalom." 9-én kávé és süti egy barátnővel. 10-én hazautazás. 11-én megkezdem a készülést a jövő heti szakdolgozat védésre, majd délután érkezik a hír: az egyetem bezár, hallgató nem léphet be az egyetemre. 14-e este: az iskolák bezárnak. 

És most itt vagyunk. 

Szerdán lesz hat hete, hogy itthon, szerdán lesz két hete, hogy teljesen egyedül vagyok. 

Alig több, mint egy hónapja még sejteni se sejtettük mekkora változás áll be az életünkben, azóta pedig sokan oda jutottunk, hogy már semmi sem lep meg, és egy napnál tovább nem tervezünk előre. 

Ezelőtt ha arra gondoltam "nehéz idők", csak a számomra nem a szokásos élményt nyújtó Dickens könyv jutott eszembe, most viszont kevés szerencsés kivételtől eltekintve nincs ember, akinek ne a nehéz idők lennének. Sokan sokféle kihívással kell szembenézzünk és alkalmazkodni talán most a legnehezebb, hiszen mindezt gyorsan kell megtenni. Legyünk összezárva a családdal, a párunkkal, legyünk magányosan, dolgozzunk megfeszítetten a "veszélyben", dolgozzunk otthonról, most először tanulva a számítógépet, vagy tartsunk attól, hogy nem lesz munkánk, lógjanak a nyakunkon a gyerekek, vagy várjunk arra vajon mikorra csúszik így most az újabb beültetés lehetősége, a viharfelhők mindenki felett ott gyűlnek. Mindenkinek nehéz, és könnyen esünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk másnak nem az. 

Arra kérlek titeket, hogy álljatok meg egy pillanatra. Menjetek végig azon, mik bántanak most titeket, mik jelentenek akadályt, nehézséget. Szeretném ha két dolgot is megtennétek ezekkel a gondolatokkal. Először helyezzétek el őket a saját életetekben, nézzétek meg mi az, amin tudtok változtatni és mi az, aminek csak elszenvedői vagytok, mik a nagy és mik az annyira nem is nagy nehézségek. Majd próbáljátok meg a lista legelején lévőket elhelyezni egy nagyobb körben, a családotokéban, a világéban. Ha ezzel megvagytok vegyétek sorra azokat a dolgokat, amiket kézben tartotok, amikben most jók vagytok, aminek örültök, mert ilyenek is vannak és ezek most a legfontosabbak. Keressétek azokat a lehetőségeket, amikbe most tudtok kapaszkodni. Ez más és más lesz, kinek egy jó barát, másnak a sport, a munka, a család, a sütés...ez a sor lehetne még nagyon hosszú, de szerintem mindenkinek lesz legalább egy ide illője. Ezeknek a tudatosítása hihetetlen erejű tud lenni. 

A kórházi önkéntesség miatt nem találkozok senkivel se a munkán kívülről. Nekem a megmentőm a videóhívás, és az online játszható társasjátékok, ez az elmúlt pár napban kiderült. Meg persze a kirakók, ezt többen láthattátok. 

Nem jógáztam, nem meditáltam egyszer sem, pedig milyen jól megfogadtam magamnak, ha már a helyzet mindent megad ehhez. Hozzáteszem nem először tettem már ilyen fogadalmat és egyszer sem tartottam be. Miért? Mert nem most való ez nekem. 8-10 évvel ezelőtt naponta meditáltam, most pedig egymás után két nap sem sikerül. Ezzel semmi gond nincsen. Nem kell erőltetni a kikapcsolódás olyan formáját, ami igazából nem kapcsol ki minket, csak akarjuk, mert "ezt csinálja mindenki", mert "most itt van rá a lehetőség". Ha nincs kedvetek olvasni, új receptet tanulni, bejárni virtuálisan egy kastély kertjét, minden nap öt új idegen szót megtanulni vagy újrafesteni a Mona Lisát, akkor ne tegyétek. Nem kell. 

Adjátok meg magatoknak az engedélyt, hogy a saját tempótokban és módotokon alkalmazkodjatok, változtassatok, formálódjatok. A növények fény-, és vízigénye is más és más, ez a luxus nekünk is kijár. És ha nem megy elsőre, az is rendben van. Az út nyitott, és minden esélyünk megvan arra, hogy valami többel, valami jobbal hagyjuk el ezt a szúrós indákkal benőtt sötét helyet. 

Hatalmas ölelést küldök mindenkinek!

Baboca