2020. augusztus 14., péntek

Baboca is a doctor

 

El sem hiszem, hogy elérkeztünk ehhez a bejegyzéshez, most mégis itt vagyunk, hogy leírhatom: orvossá váltam. Az élmény gyakorlatilag feldolgozhatatlan, hihetetlen, az élet és vele együtt a lelkem pedig azóta egy pillanatra se állt meg. Ezt jól tükrözi az, hogy most jutottam oda, hogy összerendeződtek a fejemben a gondolatok, ezzel képessé váltam szavakba, mondatokba, végül egy bejegyzésbe formálni mindent. Másrészt a minden hónapban egy könyvem júliusi olvasása során tényleg sikerült egész hónap alatt egy könyvet olvasnom, ami még csak nem is volt hosszú, de mire odajutottam mindig 5-10 oldal után el is aludtam. Ezen a héten egyik este volt egy pillanatom, amikor azt éreztem a helyén van minden és megérkeztem egy helyre, amit nem is ismerek, de igazán megnyugtató ott lenni. Olyan nyugalom szigete hely volt ez. Az egész tartott úgy húsz percig, de az mind az enyém volt. 

Mióta a legutóbb írtam, lezajlott az utolsó szigorlatom online, készültem egy hónapot az államvizsgára, lezajlott az írásbeli, a gyakorlati és a szóbeli államvizsga. Friss doktornéniként ugrottam a szökőkútba, majd másnap újra, és csak sírtam és sírtam. Nem éreztem semmit úgy igazán, nem változott meg egyik percről a másikra az életem, nem lettem hirtelen pehelykönnyű, nem lettem cukorborsó kislányból hirtelen bölcs, érett doktornő. A könnyek azonban csak úgy ömlöttek belőlem. Nem lehet szavakba önteni, milyen érzés ez. Milyen azt érezni, hogy "letehetsz az asztalra" hat kemény évet, milyen hallgatni azt a mondatot, hogy "emlékszem rá, mikor még tíz évesen átjött hozzánk és azt csiripelte, orvos lesz, mi meg csak mondtuk, hogy jól van Barbikám". Milyen érzés elérni életed nagy álmát. És milyen az, amikor egy pillanatra nem tudod, hogyan tovább, mi jön most, mikor a célban állsz, és végre egyszer tényleg megállsz. Ez nem egy frissítő állomás, hanem tényleg a maraton vége. Erre úgy, mint a nagy szerelemre, nincsenek szavak. 


Több verzióban ünnepeltem meg ezt az eseményt, ott volt a szökőkút, ebédek, vacsorák, pihenés a Balatonon, csoportbuli, minden fáradtságot megérő buli nálunk, mely során letesztelésre került a kertünk és a család minden tagjának idege is. A család és a barátok körében letettem az orvosi esküt, ami egy nagyon meghatározó, sokáig emlegetett pillanat marad. Rengeteg szeretetet és élményt kaptam. Minden öröm ellenére a végén azonban nagyon vágytam a nyugalomra, visszagondolva egy fél napot töltöttem a lakásomban az egész hónapban. 

Nagyon sok bosszankodást kaptunk búcsúajándékba az egyetemtől, ami egy kissé keserédessé tette az utolsó itt eltöltött hónapjaimat. Mikor három héttel ezelőtt átvettük a diplomát, már nem is voltam igazán aktív ünneplő, nem készült sok kép, nem érzékenyültem úgy el, mint ahogy lehetett volna. Persze ettől még borzasztóan boldog voltam, azonban a fáradtság, amit minden téren éreztem csak mostanra múlt el. Az augusztusi napok nyugodtabbak, borozunk, társasozunk, sátrazunk, olvasok, a lakásban is kezdenek helyére kerülni a képek. Lassan kezd összeállni minden hivatalos dolog is, de el se tudjátok képzelni mennyi mindent kell intézni, szétfolyt az agyam. Ha semmi nem jön addig közbe, szeptember elsején elkezdek dolgozni. És akkor most jön az, amiről még nem beszéltem, de már nagyon itt van az ideje. 



Ritkán érzek ilyet, hogy helyére került valami és egy mély, teljes nyugalom járja a pillanatot át. A korábban említett alkalom mellett idén még egy ilyenben volt részem. Mintha megtaláltam volna egy újabb darabot az élet kirakósában. Ez a pillanat volt az, amikor kimondtam magamnak, hogy igen, pszichiáter leszek. Ez így van rendjén és kész. Nem tudok egy olyan dolgot mondani, ami ehhez a döntéshez vezetett, azt érzem ez így volt eleve elrendelve, nekem pedig csak végre megcsillant az út, amire rá kell térnem.


A nyárból maradt idő megmarad mozgalmasnak, de igyekszek benne megtalálni az egyensúlyt. Tervben van a megkezdett könyvön kívül még egy elolvasása (,bár az igazat megvallva amennyi könyvet megvásároltam mostanában, nyugodtan tölthetném olvasással minden napom, akkor se fogynék ki), a Velencei-tó körbetekerése, sátrazós kaland a hosszúhétvégén, a maradék hivatalos dolgaim elintézése  és az is, hogy végre nyerek a Viticulture játékban. Kívánok nektek is kellemes, pihentető nyarat, amivel feltöltődhettek az új évkezdésre. 


ui.: Bár a blog neve az, hogy baboca will be a doctor, én annyira megszerettem ezt a kis helyet, hogy eszem ágában sincsen most elbúcsúzó posztnak szánni ezt. Megváltozott témával, de továbbra is őszinte lelkesedéssel fogok írni nektek, és bármikor kereshettek! Szép nyarat mindenkinek!


Dr. Baboca


1 megjegyzés: