A legnagyobb dolgot nehéz kiválasztani, de valamivel mégis el kell kezdeni a sort.
Na jó hazudtam, nem kérdés, hogy mi a legelső!
Életem legszebbjei közé tartozik az a nap, amikor négytagú család lettünk két elképesztően aranyos kiscicával. Aki régóta ismer, azt is tudja rólam, hogy a legkevésbé sem voltam macskás korábban, nem szerettem, ha hozzám dörgölőznek, ha megcsikarnak, mindig is kutyásnak vallottam magam. Aztán jött ez a két drága teremtés, és teljes személyiségfejlődésen mentem keresztül. Alig várom, hogy hazaérjek hozzájuk, hogy puszit nyomjak a buksijukra, és hogy bebújjanak hozzánk az ágyba este. Jelenleg saját gyerekeimként tekintek rájuk, még ha ez furcsán is hangzik. Mindig rácsodálkozok, mekkora szeretet-mennyiség elfér egy emberbe, és hogy ez a tárhely mennyire kimeríthetetlen.
A dobogón a vetélytárs, hogy felhagytam a kollégiumi élettel, annak ellenére, hogy szerettem annyira a szobát, hogy azt gondoltam hat évet le fogok ott húzni. Az élet azonban nem egy állóvíz, még szerencse! (Az utóbbi évben is olyan keveset voltam ott, hogy talán van akinek az a furcsa, hogy megtudja, nem egy éve költöztem ki onnan.) Mivel az iroda is itt van, elhagyni a kolit még egy darabig nem fogom, de a változás ettől még nagy.
Talán ez nektek nem lenne akkora dolog, de nekem az: végre befejeztem a nagy, és jó hosszú Dickens könyvet-Ódon ritkaságok boltja-, amit talán még decemberben kezdtem el. Na nem azért tartott ez ennyi ideig, mert ennyire unalmas lenne, bár tény, hogy realista lévén nem szűkölködtem barokkos körmondatokban, amiket elolvasva jobb volt újrakezdeni az egészet, és terjedelmes leírásokban. Az elején persze ez is döcögött, de aztán olyan jóvá vált, hogy már azért nem akartam haladni vele.
Ez volt a harmadik Dickens könyvem, és tárt karokkal vár rám már a következő a polcon.
Előtte azonban egy évek óta vágyott könyv váltotta a tankönyveket, ez Karinthy - Utazás a koponyám körül volt, amit gyönyörű formában születésnapomra kaptam.
Ide szeretném nagyon beszúrni, azt a filmben elhangzott mondatot, amiről mindig az igazán jó könyvek jutnak eszembe, de mivel sehol se találom, és már nem emlékszek rá pontosan, most meg kell néznem újra a filmet, így azt hiszem a többi írás holnapra marad. "Oh, bárcsak még ne olvastam volna! Akkor újra átélhetném az egészet." - ennél jobban nem lehet kifejezni, milyen becsukni az utolsó oldalt is elolvasva egy igazán jó könyvet.
Vegyük tovább. Jövő héten megkezdem a harmadik nyári gyakorlatomat is, illetve szeptembertől ötödéves leszek!
Ezen a héten befejezem a második alkalommal megkezdett 8 hetes cukormentes diétámat = juhu, mindenki örül, mert a következő két hónapban megírom a lényegét, a tapasztalataimat és rengeteget megtudtok majd az egészről! Most sokkal kevésbé vettem szigorúan a dolgot, mint elsőre, emellett sok más dologban is különbözött a két diéta. Amire viszont nem vagyok büszke, hogy csúnyán elbuktam egy teljes hetet, amikor elmentem a családommal nyaralni. Ez mutatja, hogy nagyon sokat lehet még fejlődni. A legnagyobb előnye ennek az újrakezdésnek viszont az, hogy egyelőre nem is akarom abbahagyni, így - kevésbé szigorú keretek között, kevésbé diétaszerűen, sokkal inkább életmódként - folytatom ki tudja meddig.
Végére egy nagy bűn az elmúlt időszakból: rettenetesen elhanyagoltam az edzést. Igen, tudom, enyje-bejnye. De a vízen legalább voltam, testmozgás és barnulás a vizsgaidőszakban címen. (A mellékelt ábra mutatja, hogy a szúnyogok is hasznot húztak ebből a tevékenységből.)
Senki se mondhatja, hogy sokat unatkoztam, de ettől szép az élet, nem?
A nyaram is igazán mozgalmasnak ígérkezik, és remélem tényleg így is lesz. Van egy olyan vágyam, hogy holnaptól, mikor felkelek és megittam az első kávét, ott elkezdődik a csoda, és onnantól nem lesz megállás, hogy a napok tele lesznek programmal, nem csak tényleges eseményekkel, hanem edzésekkel, túrázásokkal, bármivel, ami nem fáradtam heverőn döglődés, értitek.
Kívánok mindenkinek kalandos és csodaszép nyarat! Hamarosan jelentkezem!
Baboca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése