Tökéletes nyár

Olyan pár hetet tudhatok magam mögött, amit szerintem még húsz év múlva is a mosolytól majd kicsattanva mesélek a kandallónál üldögélve. Nem túlzás azt mondani, hogy életem (eddigi) legcsodálatosabb nyara volt a mostani. Abba a helyzetbe kerültem, hogy komoly küzdelem volt csak pár képet kiválasztani, amivel bemutathatnám és átadhatnám az élményeimet, mert legszívesebben megmutatnám mindet nektek. Alig várom, hogy elkészítsem a fotóalbumunkat erről a nyárról és ha kész lesz valószínűleg hetente fogom átlapozni, és visszaemlékezni arra az érzésre, ami átjárt ezalatt az idő alatt. 

Kezdjük ott, hogy elkezdtem a nyári gyakorlatot. Szerencsére a csipet csapat egy helyen csinálta végig a 4 hetet, így a munka után a délután-este a miénk volt. A hétvégéket is tartalmasan töltöttük, a családdal is sokat voltam, és a macsik is szuperül érezték magukat. Ha a gyakorlat nem lett volna túl jó, a barátokkal töltött idő miatt már akkor is megérte volna, de hogy a kellemes a hasznossal összejöjjön még a gyakorlat is mesés volt. Igaz a hivatalos sebészet részén keveset voltam, de becsületesen bejártam végig a kórházba. Időm nagy részét a gyermeksürgősségin töltöttem, ahol a tudás mellett, amit megszerezhettem még a hangulat is jó volt. Az egész gyermekosztály befogadott és örömmel tanított. A gyakorlat végére ezer százalékig biztos lett, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, és kész, nincs B terv, nem is kell, mert ez így lesz. Hogy hol, az még rejtély...majd a jövő zenéje lesz.  

A gyakorlattal augusztus 1-én végeztünk, ezután "hazaugrottunk" összekészülni az igazi nyarunk első szakaszára. 6-án hajnalban keltünk és vonatoztunk el Nyíregyházára, majd onnan busszal Tiszabecsre. Hátunkra vetve a táska, sátor, hálózsák és kezdődhetett az egy hetes kenuzás a Tiszán. Nehéz szavakkal leírni milyen is volt ez, de megpróbálom. Egy hétig nem használtam a telefonom, nem keltem ébresztőre, nem gondoltam az élet problémáira, igazából azok nem is léteztek. A sátrazás, a napsugár melegségére ébredés, a tűzbe rakott kotyogóssal kávé főzés, a faluban tyúk vásárlása, majd házi nyárs készítése, amin foroghat, a kifogott halakból készített halleves, a tűz melege és a csillagok végeláthatatlansága, a természet közelségének érzése az, ami igazán megtöltötte a lelkem, és ami miatt imádtam ezt az egy hetet. 
Reggel kényelmesen megreggeliztünk, sátrat bontottunk, lepakoltunk a kenukba, majd megkezdtünk az aznapi szakaszt, egy nap nem eveztünk túl sokat, a lényeg nem ez volt. Megálltunk fürdeni, horgászni, ebédelni, ha úgy adódott, aztán mentünk tovább. Kikötés és kipakolás után jött a sátorállítás, a tűzifa gyűjtés és tűzrakás, vacsora, majd éjszakáig tartó beszélgetés, kártyázás. Minden pillanatát élveztem és alig várom, hogy jövőre újra nekivágjunk egy túrának.  

Három napot töltöttünk otthon, elmentünk a Lótusznapokra, majd indultunk a következő útra, ugyanis kezdődött a Gólyatábor. Irány Balatonakani! Annak ellenére, hogy már kissé túlkorosnak érzem magam az ilyen dolgokhoz, és kissé nyűgössé tett a kényelmetlen alvás, és a hangzavar, illetve, hogy még első nap eltemettem a vízbe fúlt telefonomat, az elsősök aranyosak és jó volt látni, hogy jól érzik magukat, ezáltal értelmet nyer a munkánk. A tábor után még két éjszakát maradtunk a Balatonon a csipet csapattal, strandolás, borozgatás, kirándulás - ami a tikkasztó hőségben inkább a Himalája megmászásának tűnt. 

Innen indultunk a családdal közös nyaralásra. Gyerekkorom óta feledésbe merült utazássegítő Daedalon tette nekem csodálatossá az odautat, olyan jót aludtam végig, hogy egy szavam se lehet. Épphogy kiszálltunk a kocsiból, ledobtuk a cuccainkat, csak annyira nyitottuk a táskánk ki, hogy a fürdőruha előkerüljön, és máris a tengerben voltunk. Igazi passzív pihenős napok voltak ezek, amit cseppet se bánok. Szerencsére az utolsó napot leszámítva szuper jó idő volt Horvátországban, napközben strandoltunk, a fiúk horgásztak, a lányok napoztak, este jókat ettünk, és kimerülésig társasjátékoztunk. Innen újra útnak indultunk, célunk pedig Bosznia volt. Első megállónk még a horvát oldalon volt, egy fürdőzés erejére, aztán Mostar-ig meg se álltunk. Itt csupán egyetlen út, a mecsetek és a híd az, ami látványosság, turistáktól mégis hemzseg az évnek ezen szakaszában. Körbenéztünk, ettünk, ittunk, szebbnél szebb kendők találtak gazdára személyünkben, majd folytattuk utunkat a cél felé.

 Az út egy darabig zökkenőmentes volt, majd elértünk az igazi hegyi utakhoz, ahol a két sáv igazából egy, és csak a rozsdás szalagkorlát tartja benned a lelket. Itt szépen ránk is esteledett, igazi kalanddá téve az út végét. A sötét és az utak mellett nehézséget jelentett hogy nem voltunk biztosak benne, pontosan tudjuk merre kell menni. Az út meredek, kanyargós volt, a kanyarokban pedig egytől egyig legalább egy szép nagy méretű kutya volt, mint mondjuk Belle a Belle és Sébastienből, akit a bestiának tartanak. Szóval kiszállni nem szívesen szálltunk volna az autóból miattuk. Átszaladt előttünk egy borz, és komótosan átsétált előttünk egy póni (igen, tényleg egy póni), aztán kimerülve végre elértük célunkat, Glavaticevo-t. 
Reggel elém tárult a világ legcsodálatosabb látványa, ami azonnal rabul ejtett. Nem tudja visszaadni egyetlen kép se azt, amikor felszáll a köd a hegyekről, és előbújik a természet. A Neretva csordogál az út mentén, majd 10-20 méter múlva zúgó, mély sebesvízzé válik, aztán újra bokáig ér, és bele mersz menni. A hegyek körülfogják a települést, a csend, a béke és a nyugalom járja át a tested. Elképesztő hely ez, a világ végén. A harmónia itt adott. Minden itt töltött percet imádtam, a török kávét kortyolgatni reggel, bámulni a hegyeket, köveket gyűjteni a parton. Hálás vagyok azért, hogy életemben először ezen az eszméletlen gyönyörű folyón raftingolhattam, ami minden tekintetben fantasztikus volt, és határozott elképzelésem visszamenni ide még (sokszor) evezni is meg úgy amúgy is. Ez a hely lett a kedvencem a világon. Úgy érzem lelkem egy kis darabját otthagytam, hogy visszavárjon. 

Tökéletes zárása volt ez egy tökéletes nyárnak. Itt a vége, fuss el véle. 

Baboca

ui.: A tanév megkezdődött, órám rengeteg van, tervem, vágyam célom is, úgyhogy bele kell vetnem magamat az életbe. Remélem nektek is jól telt a nyaratok, sikerült feltöltődnötök, és megvan a kezdeti löket, ami elindít benneteket egy sikeres és eredményes félév útján. Köszönöm, hogy megoszthattam veletek az élményeimet!