Isteni színjáték

"Ha tárgyát nézzük, az kezdetben szörnyű és bűzhödt, hisz ez a Pokol. A végén pedig kedvező, kívánatos és kellemes, ez pedig a Paradicsom."

A legkevesebb túlzással mondhatom, igazán nehéz és embert próbáló féléven vagyok túl. Aki csak közelében volt már az orvosi egyetemnek, hallott rémhíreket a harmadévről, de valószínűleg soha senki se hisz a fülének, csak amikor már ő maga is benne van. Valami ilyesmi volt velem is. A tanulás okozta szenvedés és vergődés mellett azonban, nagyon tartalmas és izgalmas félévem volt, és sokkal inkább erről mesélnék most, bár ilyen távlatokból talán a felét se lehet visszaadni. Visszatérve a sötét és végtelennek tűnő vizsgaidőszakról, belevetettem magam az alanyok gyűjtésébe a kutatásomhoz, és lassan de biztosan egyre több mérést végeztem el. Majd nem sokkal a félévkezdés után jött a lehetőség, hogy az eddigi HÖK-ös munkámat magasabb szintre vigyem és csatlakoztam a kampányoláshoz. Végül a Kulturális és Külügyi bizottság vezetője lettem. Így ha eddig unatkoztam volna, ezután szóba se jött ilyen. Még a Zenei estet is felkonferáltem, pedig te jó ég mennyire izgultam a mikrofonra beszéléskor... De mit is mondhatnék..teher alatt nő a pálma típus vagyok. (bár kétségkívül az év során többször is megkérdőjeleztem magam)

A tökéletes pillanatok, és az igazi mélypontok egymást követték, mint valami élménydús hullámvasút. Csak én nem élveztem már annyira, mint gyerekkoromban. 

  

International cultural evening

Szerencsére a közösségi élettel kapcsolatos "elvárások" kifejezetten jó hatással voltak rám, így a vizsgaidőszak közepéig nem éreztem magamat kiégettnek, és kiábrándultnak. Mindig volt valami, ami miatt érdemes volt mosolyogni és továbbra is élvezettel élni a hétköznapokat. Emellett a sok egyéb feladatom után jól meggondoltam mivel töltöm a tanulásra szánt időt. (haha...se)

Azt hiszem a félévem legnagyobb teljesítményét a konyhában tettem le az asztalra. Hihetetlen módon egyre többször jutott eszembe főzni, sőt tanulás során rendszerint észrevettem, hogy már megint azon jár a fejem, mit kellene venni a vacsorához, és mikor csinálhatok már megint valamit. (hmm vajon miért?)

                                                                                                       

Idén elkezdtünk belelátni a klinikai gyakorlatba, gasztroenterológia előadásunk és gyakorlatunk volt, amivel kapcsolatban elég szkeptikus voltam. Biztosra vettem, hogy nem fog tetszeni, és unni fogom, de éppen ellenkezője történt: lelkesedéssel ültem be az előadásokra, nem mondhatom, hogy valódi stréber módjára minden alkalommal ott voltam és szorgosan jegyzeteltem, de sokat voltam és tetszett, hogy végre tényleg a betegekről volt szó és a klinika "való világába" kapunk betekintést. Ne gondolja senki, hogy letértem a neuro-útról, mert azért akkora élmény nem volt, de mindenképp a félévem egyik legpozitívabb dolga. És ha már itt tartunk, akkor az a csoda-dupla-kór-ötös is ezekhez az élményekhez tartozik. Emellett talán sose lesz annyira jó és emberséges tanítóm, mint az etika tanárom volt most. 

El ne felejtsem, idén végre, három év alatt sikerült kipipálni a bakancslistáról az (első) éjszakai villamosfutást, amit egyrészt megint a "futni nem kell, de mutasd meg magad"-nak és a szuper futópajtimnak köszönhetem. 

Aztán akárhogy is küzdöttem ellene, végül csak elérkezett a nagybetűs, legrosszabb, rettegett vizsgaidőszak. Nem állítom, hogy gördülékenyen és mindent elsöprő magabiztossággal ment. Éppen a motiváció (sokszor teljes) hiánya az oka, hogy inkább nem is írtam meg a történéseim, a gondolatimat meg főleg. Az utolsó nap utolsó pillanatáig nem mertem elképzelni, hogy talán szeptembertől negyedéves lehetek, és talán csak a kór jegyzetek szemétben landolása zárta le az évet.

Rögtön a nyár első napján újdonsült főzőtudományommal kápráztattam el egy kerti partin a vendégeket, majd következhetett az éjszakába nyúló nyársalás és melegedés a tűz körül, és ma már meg is kezdtem a nyári gyakorlatot, ami kifejezettem izgalmasnak ígérkezik. 

Bízok benne, hogy mindenki túlélte a vizsgaidőszak kínálta kínokat, és most már gőzerővel pihen és élvezi a napfényt.

Töltsétek fel az energiaraktáraitokat, és húzzatok ki minél több dolgot a saját bakancslistátokról!

Baboca