Második felvonás

Szép lassan elhittem, hogy tényleg nem vagyok többé harmadéves, és itt állok a tanulmányaim felénél. Legalábbis ami az éveket illeti, mert hogy az igazán nagy része a tudásnak itt ér majd el minket. 

A nyár egész gyorsan eltelt, nyári gyakorlat a kórházban, nyaralás, gólyatábor, Balaton és végül elérkezett a Gólya start nap, ahol idén harmadik alkalommal, mint instruktor vettem részt. Imádom, hogy ezen a napon megismerhetek egy új elsős csoportot, segíthetek nekik megismerni egymást, és biztosítani őket, hogy ránk, instruktoraikra mindig számíthatnak. Most is egy fantasztikus emberekből álló kis csapatot ismerhettünk meg, és remélem ők így gondolják egymásról, és egy összetartó társaság lesznek az évek során, mert talán nincs is fontosabb a mellettünk lévő társaknál.

Ezt követte az új év, a klinikai modul terepének felmérése. Így 3 eltelt hét távlatából annyit mondhatok, hogy sok érdekes dolog vár ránk, de sok legkevésbé sem érdekes is, az unalmas "csak a katalógus miatt" órákon ülés örök, emellett egyszerűen lehetetlennek tartom, hogy a péntek reggel 7:30-as előadásomra valaha is bejussak és az agyam plaszticitását tökéletesen fogja tesztelni a gyógyszertan megtanulása. 

Kissé nehezen rázódtam vissza a forgatagba, de felfoghatatlanul élvezem még mindig, hogy itt vagyok és ezt az életet élhetem. 

Megvolt az első (és azóta a második) Kulturális és Külügyi Bizottsági ülés, és nyíltan kimondhatom, hogy csodálatos csapatom van! Rögtön első héten tartottunk is egy kis sütögetős, gitározós csapatépítőt. Majd egyből beledobtam őket a mély vízbe, és a harmadik héten megrendeztük a Magyar Kulturális estet, ahol kiderült mennyire szuper bizottsággal dolgozok együtt. Finom lángos, táncház szerű hangulat, szőlőfürtök és bajuszok gondoskodtak egy igazán különleges estéről. Emellett elmentünk megnézni a Dalí kiállítást, és rengeteg érdekességgel tértünk vissza. Alig várom, hogy a következő nagy rendezvényt is együtt csináljam velük.

A hónap legnagyobb sikere pedig életem első húslevese volt. Pár éve még nem gondoltam volna, hogy ezt leírhatom ide, de az eddigi egyetemi évek alatt sikerült tényleg eljutnom a tojásrántottától a levesig, ehető vacsorákig és vasárnapi ebédekig. Félelmetes módon törtek elő belőlem a 'feleség feladatok', de hatalmas örömmel tölt el, amikor egy tál meleg ételt tehetek az asztalra, majd látom, ahogy azzal örömöt szerzek. 

Bízok benne, hogy mostanra mindenki beletörődött, hogy igenis elkezdődött az év, és valahogy forszírozni kell az órára járást és tanulást, és még ehhez az idő is milyen lett... 

De senki sem szomorkodik emiatt, ugye? 

Igaz lefagyott ujjakkal lenni az esőben nekem se a kedvenc elfoglaltságom, de kávéfőzőt bekapcsolni (mert ugye egy jó kávé mindenre gyógyír), könyvet a polcról levenni, és takaró alá bújni! 

Baboca