Sun is shining and so are you...

Még mielőtt bármit is mondanék, szeretnék szólni minden most érettségizettnek: őszintén remélem hogy mindenkinek sikerült kihoznia magából a lehető legtöbbet és így sikerült bejutnia álmai helyére! Általában azok akik már túl vannak rajta hajlamosak elbagatelizálni az érettségit, és bár van benne igazság de annyi biztos hogy nekünk egy vizsgán nem múlik a jövőnk, úgyhogy igenis hatalmas dolog és rengeteg felkészülést, kitartást kíván és elképesztően büszke vagyok mindenkire aki most végigcsinálta! Ha valakinek nem sikerült akkor se keseredjen el, tanulni kell a hibákból és legközelebb másképp próbálkozni, de feladni tilos, nem szabad elveszíteni a saját magunkba vetett hitet és legyen akármilyen nehéz tovább kell menni a céljaink felé vezető úton. Használjátok ki a nyarat, utána pedig vágjatok bele az új kalandba! 

Most hogy véget ért egy év, illene valami lezárás félét írnom, de nincs könnyű dolgom, ugyanis még én is alig fogom fel hogy így elrepült az idő... Persze két vizsga között nem így éreztem, de valahogy azon is túljutottam :) 

Nehéz összefoglalni egy év eseményeit, de van valami amin nem kell gondolkodnom, és ez az hogy hogyan éreztem magam. Meg se tudom számolni, hány új barátot szereztem, egy rendkívül támogató csoportot és szuper szobatársakat kaptam, lett még egy otthonom és még egy családom, fel még nem nőttem, de az biztos hogy változtam (az persze kérdéses hogy melyik irányba) és ha egy szóval kell elmondanom, az egész fantasztikus volt! Életem legjobb döntésének tartom ezt a várost, ezt az egyetemet, ezt a szakot és ezt az álmot. A legfontosabb amit megtanultam, az hogy ha az álmaid nem ijesztenek meg, akkor nem elég nagyok, és bár az én szótáramban is létezik a feladni szó, és még ha néha elő is kapom az értelmező kéziszótárt hozzá, szerencsére mindig ott van valaki aki kiveszi azt a kezemből és nem hagyja hogy megtudjam mit jelent. 

A legfrissebb élményem a nyári ápolástan gyakorlat, amit Szegeden a Neurológiai Klinika Stroke osztályán csináltam meg, azzal a céllal hogy így közelebb kerülhessek a vágyaimhoz vagy ha esetleg mégsem ez az amit egész életemben csinálni szeretnék, akkor azt megtudjam. Az ellátandó ápolási feladatok mellett állandóan a kórtörténeteket bújtam és hallgattam a viziteket, és egy ideig csak ennyi jutott az "orvososabb" dolgokból, de aztán a második hét elején egy kicsit tovább maradtam és az osztályt átvette az ügyeletes orvos, kezet rázott velem és azt mondja hogy gyere, elmagyarázom az esetet, mert ez érdekes és megmutatom a felvételeket. 

A fellegekben jártam és attól a naptól kezdve minden adandó alkalmat megragadtam, estig maradtam és az utolsó napon még az ügyeletet is végigcsináltam. Hihetetlenül sokat tanultam, komolyan, mikor az első CT-t láttam azt se tudtam mit nézzek, minden erőmmel azon voltam hogy lássam amit kell, vagy hogy legalább jó irányba nézzek, és végül az utolsó nap, az ügyeletben az orvos elém rakott egy felvételt azzal, hogy mondjam meg mit látok. Nem tudom körülírni hogy mit éreztem amikor rábólintott arra a válaszomra hogy ez egy ACM területi pillangódaganat. Lényegében beleszerettem a neurológiába...újra. Még mindig a hatása alatt vagyok minden egyes pillanatnak amikor valami újat tanultam, egyszerűen csodálatos volt az egész. 

De most ami a legfontosabb hogy maradt egy hónap szünet, juppi! Az utolsó vizsga óta a harmadik könyvem olvasom és még kettőt beterveztem, úgyhogy most először a nyarat teljes egészében pihenésre használom, semmi nyelvvizsga, semmi tanfolyam, csak pihenés. Ti is használjátok ki az időt, kapcsolódjatok ki, töltődjetek fel, hogy aztán újult erővel kezdhessünk! 

Ui.:

 Baboca