None plus five...

Kissé eltűntem, mert úgy éreztem hogy pozitív gondolatokkal, motiváló beszédek sokaságával biztatni mindenkit, akkor amikor magamat se tudom eléggé motiválni reggelente és cseppet se érzem úgy hogy minden úgy menne ahogy akarom, nagyon képmutató dolog lenne. De a vizsgaidőszak első etapja véget ért, és eddig minden a terv szerint halad, úgyhogy örömmel osztom meg veletek azokat a tapasztalatokat amiket a hullámok között elveszve tapasztaltam. A legjobb lesz ha az elején kezdem. Sokáig azt hittem, hogy ha folyamatosan híresztelem hogyan kell megtartani a tanuláskedvet, és a koncentrációképességet, hogy időben el kell kezdeni mindent és akkor nincs a végén kiborulás, akkor az azt jelenti hogy erre én is képes leszek mindig minden körülmények között....nos ez nem egészen így történt. Be kell hogy valljam, az első demók sikere után nagyon leeresztettem, és igencsak későn kaptam észbe, így minden a legeslegvégére maradt és hirtelen minden rám zúdult, főként az anatómia. Az utolsó pillanatban próbáltam határaimat feszegetve (itt gondolok pl. az éjszakai 4.kávéra :) ), a lehető legtöbbet megtanulni, és a második demóra úgy estem be hogy arra az egyszerű kérdésre, miszerint fiú vagyok-e vagy lány nehézkes lett volna válaszolni, így az eredmény teljesen egyértelmű volt, sajnos.
 Ez viszont egy akkora pofont adott, hogy gyorsan összeszedtem magam és leültem átgondolni, hogy milyen jegyeket szeretnék elérni a vizsgákon, persze csak a realitás talaján maradva és hogy hogyan vegyem fel a vizsgákat, hogy az első vizsgára hogyan osszam be  felkészülést. Befizettem az éves tagsági díjat a könyvtárba és elkezdtem kidolgozni a tételeket első vizsgára, a sejtbiológiára. Igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni magamból, reggel időben kelni, és taktikát váltani. Háttérkép változtatás, motiváció az asztal minden szegletében, a jegyzetfüzetben, a könyvtárba titokban felvitt csokik, tanulós spotify lejátszási listák, inspiráló Szívek szállodája és csak egyetlen összetevő hiányzott, ez pedig az önbizalom...:(  Annak ellenére, hogy az utolsó pillanatig nem hittem magamban, mindent megtettem a sikerért: az eredeti terv az volt, hogy ha négyesre megcsinálom a sejtbiológiát már nagyon boldog leszek, így nem kell szerintem körülírnom mit éreztem amikor meghallottam, hogy ha még erre a kérdésemre is tud válaszolni megadom az ötöst, és tudtam a választ. Visszaérve a koliba, bedőltem az ágyba és délutánig aludtam, és hihetetlen megkönnyebbülést és az önbizalom szikráját kezdem érezni. Másnap újult erővel ültem le hogy megtanuljam a fizikát és a statisztikát. Ehhez hozzá kell tennem, hogy a fizika és én nagyon nem vagyunk barátok, de tényleg...egyáltalán nem, minden fizika gyakorlat kínszenvedés számomra, így azt mondtam hogy nem számít milyen eredménnyel, ha meglesz a fizika én örülök majd. Ma reggel teljes nyugalommal ültem be a vizsgára, és végül nem sokon múlt hogy négyes legyen, de ez a hármas is szuper-boldoggá tett. Csodálatos érzés volt, hogy a munkám megtérült, és nem kell pótvizsgákon aggódnom a karácsonyi csomagbontás közben... :)
Ezalatt a három hét alatt nagy személyiségfejlődésen mentem át, és a legfontosabb dolgot amit tanultam, hogy a saját magunkba vetett hit elengedhetetlen, mindig ki kell tartanunk magunk mellett és szeretni magunkat akkor is ha hibázunk, tanulni belőlük, felállni és a tanulsággal folytatni az utunkat. 
Ha nektek is okozott hasonló "élményeket" a vizsgaidőszak eleje, remélem egy csepp reményt sikerült elültetnem a lelketekben, higgyetek magatokban, mert mind különlegesek vagytok és ha azt csináljátok amit szerettek, amit mindig is akartatok ne féljetek megvalósítani azokat a nagy álmokat, akkor se ha rémisztőek, ne nézzetek le vagy hátra csak menjetek előre az úton és ne hagyjátok, hogy bármi megállítson titeket. Ha kezditek elveszíteni a hiteteket, gondoljatok arra hogy én hiszek bennetek. Külön szeretném mindenkinek, aki valamilyen formában jelezte hogy erőt adok neki megköszönni ezt, nagyon sok erőt adott és nagyon nagyon jól esett. Ha féltek, ha elakadtok, ha nem látjátok hogy képesek vagytok rá nyugodtan írjatok, ha egy kicsit is tudok segíteni nagyon boldog leszek.

A következő pár napot töltsétek pihenéssel, regenerálódással és kellemes hangulatban a családotokkal. Békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

Baboca

barbi.tolgyesi@gmail.com

Életjel :)

 Elérkezett (igazából már egy hete tart) az új demó-időszak, és így hogy a két legnehezebben kívül már mindennel végeztem éppen itt lenne az ideje hogy összeszedjem magam és nekiüljek tanulni a legfontosabbakra is, úgy mint anatómia és sejtbiosz. Természetes hogy ezekkel állok a legkevésbé jól, mint ahogy ez általában lenni szokott, de a rendetlenségnek a fejemben és a sorozatoknak most vége és van 10 nap amit ügyesen beosztottam...most már csak be kell mindent tartani. De tudjátok mi jön a demókkal és a vizsgákkal?- az a csodálatos 24 nap és a karácsony, ezért ma már be is szereztük a koszorúnkat és az illatos gyertyákat a koli szobába, s ezek magukkal hozták a csodát az életünkbe (ki tudja talán a motivációt is). 

Baboca

Subway vs. zabkása

Minden vékonyka, sokszor már anorexiásnak emlegetett lánynak eljön az életében az a pillanat, amikor véget ér az édes élet és már nem jár következmény nélkül a sok csoki, a csajos sütizések vagy a mennyei olasz konyha csodái. Amikor már nem kell mondani hogy pedig te aztán állandóan, mindent össze-vissza eszel arra a kérdésre hogy kapsz te otthon enni rendesen?!- hiszen ez magától is látszik :)

Nos hát igen, valahogy így van ez nálam is, nem tudom hogy a környezet változás vagy a hormonok vagy mik tették, de most már így alakult, szóval az életmódom rendszerezésre és változtatásra szorul. Természetesen két irányból kell megközelíteni ezt, egyfelől  sokkal egészségesebb táplálkozási szokásokat kell felvennem, másfelől pedig újra bele kell iktatnom a mindennapokba a mozgást. Az a tény, hogy mindkét változtatás a rövidtávú hatása mellett, hosszú távon is csak jót tesz az egészségemre, a testemre és a lelkemre nézve, azért nagyon motivál és segít elindulni ezen az úton.

Már sokszor megtapasztaltam hogy igazán sikeresen csak kis lépesekkel és gondos előretervezéssel lehet változtatni, ezért egy-két apró újítással kezdtem az elmúlt másfél hétben:

- Az első és talán a legfontosabb az volt, hogy megtaláljam a megfelelő motivációt egy utamon kísérő társ képében, valakiben akinek ugyanezek a tervei és céljai, és akivel kellő időt töltök együtt ahhoz hogy tudjuk kontrollálni és motiválni egymást. 

- A motiváció másik forrása az volt hogy az eddig csak néha-néha megvett Diéta&Fitnesz a kedvenc újságom lett, és hogy rengeteg egészséges életmóddal, edzéssel kapcsolatos oldalt, blogot kezdtem el követni instán és tumblr-en, így egy feneketlen kutat építettem, amiből folyamatosan felhúzható egy-két korty motiváció.

- Rávettem magam arra hogy elkezdjem megtanulni az eddig egyáltalán nem kedvelt tojás finom elkészítési módjait és ezáltal igenis belevinni az étrendembe. ( A hal is egy ilyen lépés lesz, de attól még nagyon nagyon messze vagyok :) ) 

- Joghurt, friss saláta, gyümölcsök, kuszkusz, zabkása, barna rizs- íme az új bevásárlólista. 

- Bérlet az edzőterembe, ahova természetesen együtt járunk. Igyekszek minél többféle edzést, csoportos foglalkozást kipróbálni, hiszen a változatosság nem csak a táplálkozásban fontos.

- Újra megnyitottam a régen összeválogatott tornavideókat.

- Eddig az utolsó, de egyben nagyon fontos lépésem a napi egy bögre csalántea, ugyanis a csalán tökéletes immunerősítő és méregtelítő gyógynövény.

Ha nem bánjátok megosztok veletek pár oldalt ami engem sikeresen elindított ezen az úton és a legkedveltebb kezdő tornavideóimat :)

http://www.mindbodygreen.com/0-6425/Eat-Like-a-Buddhist-in-10-Easy-Steps.html

http://teenshealthandfitness.tumblr.com/

http://instagram.com/evalongoria

https://www.youtube.com/watch?v=0UrqzubYrkA&index=13&list=PLAXZM99mbp4w62CQNSJ107Ua4OhfYyF2Q

https://www.youtube.com/watch?v=ZJ8Zdj0OPMI

Remélem sikerül is rajta maradni az úton és folyamatosan előre haladni, ha bárki közületek tervezni hogy rászánja magát a változtatásra csak ösztönözni tudom és sok sok kitartást kívánok!

Baboca

10 egyszerű lépés a stressz mentes élethez

1.       Időbeosztás

A kis mindennapos rutinok (ugyanabban az időben kelés, délelőtti séták, teadélutánok) csökkentik a stresszt, ezzel növelve a teljesítőképességet. Egy rövid lista készítésével az aznapi teendőkről sok időt megspórolhattok. Egy napra csak pár dolgot írjatok fel és azokat is rendezzétek fontossági sorrend alapján, így ha a végén mégse sikerül mindent elvégezni még nem dől össze a világ.

2.       Felkészülés

Minden este szánjatok 10 percet arra, hogy végiggondoljátok a következő napot, annak legfontosabb eseményeit. Készítsétek ki a másnapi ruhát, cipőt, mindent amit magatokkal akartok vinni. Ezáltal a reggeli kapkodásban sem maradnak otthon a dolgok és mind tudjuk mennyi időt vesz el a reggeli ruhaválasztás…egy szó mint száz este sokkal egyszerűbb. J

   3.       Az élet apró örömei

Lassítsatok le, nézzetek körül, kortyoljatok bele egy teába és csak élvezzétek a pillanatot amiben éltek.

   4.     Kac-kac

    A nevetés endorfint szabadít fel, ami erősíti az immunrendszert és természetesen csökkenti a stresszt (, a fizikai fájdalmakat is). Egy nevetés a barátokkal, vagy egy vígjáték csodákra képes. J 

5.      Testmozgás

A rendszeres mozgás erősíti az immun-, keringés rendszert és mindemellett csökkenti a stresszt. Nem kell megijedni akkor amikor a rendszeres mozgásról van szó annak se akinek nincs ideje vagy ereje heti 3-4 fél órás edzésre, már az is tökéletes ha minden napba be tudunk iktatni egy 10 perces mozgást, legyen az kutyasétáltatás, futás, jóga vagy biciklizés.  

6.       Természet & Kreativitás

A természetben töltött idő a legjobb antidepresszáns.  Amikor csak tehetitek túrázzatok, biciklizzetek az erdőben, hegyekben, élvezzétek a természet hangját és szépségét. Szánjatok időt a művészetekre, a kultúrára. A kreatív embereknek könnyű dolguk van, tervezzék úgy a napjaikat hogy a héten legalább egyszer le tudjanak ülni és a hobbijuknak élni, rajzoljanak, varrjanak, hímezzenek, táncoljanak. De ne csüggedjen az se akinek nem jó a kézügyessége, így ha nekifogna rajzolni csak még idegesebb lesz, őt menjenek el színházba, múzeumba egy hónapban legalább egyszer.

  7.       Mély levegő

Ha nagyon stresszes vagy, állj mg 5 percre, lélegezz mélyeket, ez lecsökkenti a szívritmust, a stressz hormonok mennyiségét és a vérnyomást.

   8.       Meditáció

A meditáció lényege a belső béke, harmónia megtalálása, a gondolataink lecsendesítése. Nem kell meditálni tanulni és nagy, elvont dolgokra gondolni. Keressétek meg a számotokra legegyszerűbb módját a meditatív állapot eléréséhez, ez lehet egy forró fürdő, egy relaxációs zene vagy bármi, ha megtaláltátok akkor már csak az marad hátra hogy élvezzétek azt a pillanatot, figyeljetek a légzésetekre és próbáljatok ellazulni, a cikázó gondolatokat pedig kizárni.

9.       Örömnapló

Címszavakban vagy aki ambíciót érez hozzá akár napló szerűen is vezessétek hogy mi tett boldoggá aznap, egészen egyszerű apróságok is hatalmas örömet tudnak okozni, és ha tisztában vagyunk azzal mi tesz mindet boldoggá mi is sokkal könnyebben képesek leszünk erre másoknál.

10.   Szép álmokat!

Azt hiszem mondani sem kell mennyire fontos az elegendő alvás és kipihentség a stressz mentes él

 ethez…

 Baboca

Forrás: www.livescience.com
www.webmd.com
www.womenshealthmag.com

Studytime baby!

Hivatalosan egy egyetemi szemeszter két részből áll: szorgalmi és vizsga-időszak. Az orvosi pontosan az a kar, ahol azt a szót, hogy szorgalmi időszak nagyon is komolyan kell venni :D. Amikor megtudtuk hogy az első anatómia demonstrációnk az 5.héten lesz nem sikerült ennek súlyát felmérni…legalábbis nekem nem. A demó a pénteki napon reggel nyolcra volt kitűzve és én hétvégén még csak kapkodtam a fejem, hogy ez is van meg ez is, és még ezt se tudom, meg azt se. De természetesen a hétvége a családé, főként ha egy tündéri kis öcsi vár otthon, így hát a rendes tanulás hétfőn este kezdődött el. Már említettem, milyen fontos egy olyan tanulótárs megtalálása aki motivál és erőt ad, vagy ha más nem is de legalább együtt szenvedtek, úgyhogy miután hétfő este önállóan átvettük az alapokat, kedden teával, kávéval és sok-sok csokival felszerelkezve nekivágtunk a végtelennek. 

A kollégium csontvázával, Johnny-val dupla randit tartottunk és egy éjszakán át tanultuk a csontokat, ízületeket és izmokat. Szerencsére egy igazán jó tanulótárs nem csak abban jó hogy tanulásra sarkalljon, hanem abban is hogy az együtt töltött, tanulásra szánt időnek jó hangulata legyen (nem mintha egy csontváz a szobában nem adna elegendő alaphangulatot). Szerdán egész délelőtt gyártottam a kis tanulókártyáim és a jegyzeteket, a szobánk leírhatatlan állapotban volt, az asztalok, az ágy tele könyvekkel, jegyzetekkel, hogy egy kicsit megszakítsam a monoton Mozart hallgatást és tanulást, elmentem teniszezni, majd délután, az óráim véget értével jöhetett a cappucino és a felkar erei. Akkor, amikor már teljesen végem volt és semmi kedvem se volt folytatni, kerestem a motivációt és próbáltam erőt meríteni a terveimből és céljaimból, valamiért a fáradság és kimerültség mégis erősebb volt minden motivációmnál. 

Ekkor kaptam egy olyan üzenetet ,hogy: „Csak azért se foglak sajnálni, sőt inkább irigyellek, mert most kezd valóra válni az álmod”- és igen, pontosan ez volt az amire szükségem volt. Újra erőre kaptam és fél 11kor úgy határoztam, hogy iszok még egy kávét, még akkor is ha másnap ezt nagyon bánni fogom, és ezt követően mint akit felhúztak… 4 órán át tanultam megszakítás nélkül, annyira örültem hogy sikerült haladnom és minden jegyzetemmel elkészülni. Persze reggel, amikor 8kor már gyakorlaton kellett lennem elenyésző volt ez az öröm, ki hitte volna J.

 Megfogadtam hogy az utolsó napon este időben alszok és már amennyire kipihenten megyek be a demóra, ehhez viszont napközben nagyon ügyesen kellett kihasználnunk az időt. Megpróbáltam mindent még átnézni, ám ekkor a délután közepén találtam meg még egy előadás anyagot, amit addig sose láttam és telis tele volt olyan információkkal amikre szükségünk lehet a demón. Abban a pillanatban nem sok választott el a sírástól, de amit tudtam átnéztem belőle, viszont arra odafigyeltem hogy igenis pihenjek.

Másnap reggel eljött a nap, úgy izgultunk mint még soha de azt kell hogy mondjam hogy megérte a sok kávé és tanulás, mivel a végén két négyessel mentünk haza, ami nagyon nagy dolog életünk első ilyen vizsgáján (megjegyzem, hogy az egyetemen nincs jobb a kettesnél csak szebb :D ).

Természetesen péntek este a megérdemelt pihenés jöhetett egy kis csajos filmnézős estével….

Baboca

Álmatlan éjszakák

Minden érmének két oldala van - az egyik legbölcsebb mondásunk szerintem. Tényleg ott rejlik minden pillanatban, szituációban valami pozitív is, akkor is ha ez csak nagyon de nagyon nehezen észrevehető, van hogy mikroszkóp alá kell helyeznünk gondunk, problémánk tárgyát ahhoz hogy ezt meglássuk, de higgye el mindenki, hogy van jó is csak keresni kell. Három hete fáztam meg és azóta minden egyes hétvégén egy-egy megázással gondoskodtam róla, hogy ne is tudjak meggyógyulni, a harmadik hétvégén jutottam el oda, hogy szükségem lesz gyógyszerre és amióta szedem(két napja) csak rosszabb lett...hihetetlen.

Ma éjszakára olyan rossz lett hogy egyszerűen az lehetetlenné vált, hogy vízszintesbe helyezzem magam, de panaszkodás és szenvedés helyett főztem egy meggyes teát,elővettem a fülhallgatót, elindítottam a Bulletproof Picasso-t és úgy döntöttem értelmesen használom ki ezt az időt. Nekiálltam tanulni, blogot írni és elkészíteni az új motivációs falamat, és semmi fáradságot nem érzek alig bírom abbahagyni... :) 

See the world in pink :)

Két hét múlva lesz az első anatómia demonstrációm, de szerencsére sose voltam még ennél motiváltabb...

Jó tanulást és sok sok kitartást mindenkinek!

Baboca

Csupa csoda :)

Reggel 6:30- a kedvenc számod segít a felébredésben, majd egy gyors tusolással karöltve teljesen felpörget és indulhat egy újabb szuper, kihívásokkal teli nap. A szakácsi tehetséged addig jut el hogy összeöntsd egy tálba a joghurtot és a müzlit ,lefőzd a zöld teát majd miközben majszolod a reggelit napindító motiváló képeket nézegetsz, hogy ráhangolódj a sikeres napra. Tányérok elmosogatva, ágy beágyazva, táska összepakolva- már indulhatsz is. Sejtbiológia, kémia, újraélesztés, anatómia, biostatisztika, molekuláris biológia duplaórák, egyik épületről a másikra együtt a csoportoddal, és minden egyes alkalommal elfog valami hihetetlen, megfogalmazhatatlan érzés, hogy igen, azt csinálod amit mindig is szerettél volna, hogy legyen bármilyen nehéz is, a lehető legcsodálatosabb ami történhetett veled az pontosan ez, hogy megéri minden tanulással töltött perc, mert a végén az mondhatod hogy orvos leszel és gyógyítani fogsz.

Higgyétek el ennél nincsen jobb érzés a világon!

Nehéz ezt jól megfogalmazni, de egy nap annyi minden emlékeztet arra hogy itt a helyem, hogy jól döntöttem. Reggel amikor egy fantasztikus szobatárssal reggelizek, amikor kimegyek a kollégium folyosójára és megannyi új ismerőssel találkozok, amikor beülök a legjobb csoporttal a gyakorlatra, végignézek azokon akik hat évig az új kis családom tagjai lesznek és ekkor örömmel tölti meg a szívem, hogy megismerhettem őket. Amikor egy anatómia vagy egy sejtbiológia előadáson azt veszem észre, hogy amit érzek nem az hogy te jó ég milyen nehéz lesz ezt megtanulni, hanem azt hogy milyen szerencsés vagyok hogy mindezt a tudást elsajátíthatom. Vagy amikor este elfutok a klinikák mellett… A közös bulik meg magukért beszélnek. J

Kövessétek az álmaitokat, tegyetek meg értük mindent!  Megéri a küzdelem, nem mondom azt hogy majd a végén az az érzés hogy megcsináltam, elértem az álmaim, kárpótolnak, de csak azért mert amikor ezt érzitek már nem lesz mit kárpótolni, rájöttök hogy minden egyes perc úgy volt tökéletes azokkal a kudarcokkal együtt. Kívánom tapasztalja meg mindenki azt az érzést, amit megpróbáltam átadni most!

Baboca